5. fejezet

George feküdt ott- még két srác társaságában – könyökén támaszkodott és egy hatalmas molyost terült el az arcán amikor észrevette, hogy figyelem. Magamat is mosolygáson kaptam. Fejével biccentett, hogy üljek mellé, és arrébb mászott, helyet adva nekem közte és egy másik, szőke srác mellett. Vonakodva, de mellé ültem törökülésben és az ölembe helyeztem az összehajtott plédet. Vajon véletlen egybeesés, hogy ő is itt van? És hogy JJ idehívott? Mi van ha követtek engem, és tudják mikor hol vagyok… Oké, ezt most be kell fejeznem, már-már paranoiás leszek. Inkább a filmet kéne figyelnem, de túlságosan zavar, hogy a szőke srác le se vette a  szemét rólam mióta ide ültem. Dobtam felé egy ’ ennyi elég volt’ mosolyt és George-hoz közelebb csúsztam és néztem a filmet. Frusztrál ha én vagyok a figyelem középpontjában, de ezzel mint mindig, meg kell birkózzak és kedves kell legyek. Egy simogató kezet éreztem hirtelen a hátamon, ami fel- le jár. George-ra néztem, ő pedig célzásként a földre nézett. Ha már itt vagyok, nem kellene feszengenem, élveznem kéne. Lefeküdtem én is, a plédet a fejem alá raktam és így tökéletes volt a kilátás és a kényelem is. A filmben a főhős nő épp a barátnőjével beszélgetett, nekem rögtön Taylor jutott eszembe. Még csak keresnem sem kellett, ő is hasonlóan feküdt, csak épp nem egy pléden, hanem egy srác karjai között.

Ahogy leforgott a film utolsó képkockája is, akkor eszméltem fel rá, hogy már elég későre jár. Elálmosodtam és csodálom, hogy nem aludtam be. Megnéztem a telefonomon, mennyi az idő, akkor vettem észre, hogy kaptam egy üzenetet. 

„Gyere haza amilyen gyorsan csak tudsz, siess kérlek. S.”

A gyomrom azonnal görcsbe rándult és elsápadtam. Már megint mi a fene történt?

      - Minden rendben ? – nézett rám George.

      - Ne haragudj, de mennem kell. Nem is kéne itt legyek. – túrtam hajamba idegesen és egy tincset hátra sepertem az arcomból.

      - Ha gondolod szívesen hazaviszlek.

      - Ne fáradj, majd fogok egy taxit. – húztam el a számat. Magamhoz szorítottam a plédem és felálltam. – Srácok,  nekem most mennem kell, örülök, hogy itt lehettem és köszönök mindent. Taylor, majd holnap beszélünk. – intettem és miután átléptem pár akadályként szolgáló lábat egyenes út vezetett az utcára.

Kezdett hűlni a levegő és anya nem vette fel a telefont, pedig ha ezerszer nem próbáltam elérni, egyszer sem. Ha valakinek baja esett, az az én hibám. Mit is gondolok, eljövök szórakozni és én kis naiv még azt hiszem lehet egy normális napom. Egyre idegesebb lettem, beleremegtem a gondolatba is, hogy mi történhetett otthon. Annyi minden futott át az agyamon, ilyen rövid idő alatt. Talán anyának elege lett és összepakolt? Ugyan, azt apa nem engedné, de ezt már megmondta. Vagy Steph csinált valamit? De lehet csak egy kis baleset…

Kocsi dudálásra lettem figyelmes és egy fekete kocsi lassított le mellettem. A frászt hozta rám, és kissé be is paráztam amikor lassan letekerték az ablakot. De a megnyugvás olyan gyors volt, mikor egy ismerős göndör fürtös alakot vettem ki, a halvány fényekből. Intett, hogy szálljak be. Nem kellett kétszer szóljon, már indultam is felé. Már annyira fáztam és ideges voltam, jól esett ez a kis törődés. Beszálltam mellé, bekötöttem magam de nem néztem rá.

- Ne érezd magad kényelmetlenül. Nem szívességet teszek. – motyogta George és rátaposott a gázra.

- Köszönöm. – felé pillantottam. Arcán egy halvány mosoly jelent meg, próbálta elrejteni, de hiába. Elhadartam neki, hova vigyen.

Az út csendesen telt, bár gondolataim rettentő hangosak voltak mindvégig. Gyomromban a görcs csak rosszabbodott, de legalább a kezem megmelegedett. Leparkolt a ház előtt és leállította a motort. Nem szálltam még ki, vártam rá, hogy megszólaljon mert nekem egy szó se jött ki a számon.

      - Bonnie, ha szeretnél valakivel beszélgetni vagy csak egyedül érzed magad…

- Ne. – vágtam szavába.

- Hallgass végig, kérlek. Nem akarom, hogy egyből a második találkozás után elmond nekem minden problémád, de szeretnék segíteni. Nem foglak elítélni, emiatt ne aggódj. Mindenkinek vannak gondjai és kevesen vannak, akik megoszthatják másokkal. Nekem se volt senkim, csak a gitárom. Szóval a lényeg, tudom milyen egyedül lenni egy zsúfolt teremben. Ha akármi van, ezen a számon elérhetsz. – nyújtott át egy gyűrött cetlit.

- George. – csak ennyit bírtam kinyögni. Ha többet mondtam volna, már zokognék. Zsebre dugtam a számát és kiszálltam. Vártam még elhajt és eltűnik kocsijával, csak aztán indultam el az otthonomnak nem nevezhető ház felé.  

4. fejezet

Meghoztam a részt. A kommentekre még mindig számítok.

ily all. xxx

Reggel csattogó léptekre keltem. Steph megint mezítláb járkált a folyósón amit persze parketta borított, nem szőnyeg. Így kellemetlen hangot adott ki ami számomra irritáló is. Fel le járkált és úgy 10 perc után már tényleg fel idesegített vele. Fejemre húztam a takarót és próbáltam kizárni a külvilágot és még egy picit aludni. Pár percig csend volt és élveztem még az utolsó perceket mielőtt még készülődnöm kéne de persze ez nem jött össze. Steph szinte feltépte az ajtómat ami erősen a falnak csapódott. Lerángatta rólam a takarót de én visszahúztam. Egy ideig még kötélhúzósat játszottunk majd feladtam.

- Mit akarsz? - emeletem fel a hangom.

Kikerekedett szemekkel meredt rám majd vállat vont és kiment. Az imént történteket nem tudtam hova tenni. Rápillantottam az órára, ami 6:30-at mutatott. Itt az idő, hogy elkezdjek készülődni vagy elkések. A földön heverő tegnapi ruháimat csak az ágyam alá rúgtam egy laza mozdulattal. A szekrényemhez léptem, kivettem egy fehér  blúzt és egy korall színű farmert és a fehérneműt. Bevonultam a fürdőbe és ledobtam a cuccom a szennyes tartó  tetejére. Gyorsan letusoltam és megmostam a hajam. Mikor végeztem felöltöztem, hajat szárítottam és nekikezdtem a sminkelésnek. Próbáltam naturális maradni, nem túlzásba vinni az alapozót, egy kis szájfény, szempillaspirál és kész is voltam. Végigmértem magam a tükörben, és arra jutottam, borzalmasan festek így. Akárhogy is próbálkozok, nem tetszem eléggé még magamnak sem. A telefonom csörgését hallottam meg a szobámból. Futólépésben rohantam érte, hogy felvegyem.

-  Bonnie. Te vagy az? Kérlek szólalj meg. – suttogott egy ismerős hang.

- Uhm, én vagyok. Miért?

-  Hála Istennek. Az hittem, megint apud veszi fel. – csak egy ember tud, az ilyen dolgokról…

- America miről beszélsz… - kérdeztem legjobb barátnőmet.

-  Nem lényeges, tényleg. Csak azt akartam kérdezni, hogy ma érted menjek-e vagy megint visznek.

- Gyere! – gondolkodás nélkül vágtam rá.

- Rendben. 10 per és ott vagyok–mondta majd le is rakta.

Felkaptam a táskám és becsuktam magam után a szobám ajtaját. Lesiettem a lépcsőn, de ügyesen megcsúsztam és 3-4 lépcsőfokot seggel tettem meg lefelé, aztán felpattantam és céltudatosan a konyha felé vettem az irányt. A szokásos reggeli az asztalon várt becsomagolva. Megragadtam és bedobtam a táskámban. A hűtőből kivettem egy mentes ásványvizet és már hallottam, hogy Mare dudál 2 rövidet.

***

- Hé, királynő. – kiáltott utánam Marcus. Ő volt az egyetlen fiú barátom, aki nem úgy nézett rám, mint egy elkényeztetett picsára.

-  Marcus, neked még mindig csak Bonnie – ráztam meg a fejem mikor utolért és átkarolt.

- Megyünk együtt kajálni? – szorított magához.

-  Menjünk, csak ne akarj magadhoz láncolni te idióta. – löktem el, mire nevetni kezdett.

- Csak nem gyúrni kezdtél Bonn? – fogdosta a karomat.

- Na végre valaki észreveszi…- ugrattam és direkt befeszítettem.

- Csak halálra ne verj valakit. Mert én ugyan nem foglak meglátogatni a börtönben.

-  Miért megy Bonni börtönbe?- csapódott mellénk Sasha. Hosszú, szőke haját csavargatta és nagyban rágta a rágóját.

- Csak a szokásos Marcus féle hülyeség. – mondtam.

- America és Tomas megint kettesben turbékolnak? – kérdezte kissé féltékenyen Sasha.

-  Tom a héten nem jön suliba. – vágott közbe Marcus.

- Ebbe America bele fog rokkanni. 1 hét enyelgés nélkül, ójaj. – megláttam Mare-t ahogy felénk jön mosollyal az arcán így rögtön Sasha arcára kaptam a kezem, hogy elhallgatassam.

-  Oké,értettük, állj le. – néztem rá komolyan mivel szokása túlzásba esni.

A megszokott helyre ültünk le, mindenki a saját helyére. Elővettem a kis szendvicsem és beleharaptam. Agyalni kezdtem. Mindenki azt gondolja, a suli legnépszerűbb csaja vagyok… ami egy részről igaz is, rólam beszélnek a legtöbbet, bár fogalmam sincs miért. Szeretnek összeboronálni idegen srácokkal. De America, Sasha és Marcus mások. Ők voltak azok akiben megbíztam, ez nem kétséges. Ha ők nincsenek, valószínű már az idegosztályon lennék vagy az elmebetegek között.

-  Délutánra van valami programotok?- Taylor foglalt helyett az asztalnál.

- Nincs. – rántott vállat America, mielőtt végignézett volna rajtunk.

- Muszáj eljönnötök akkor a közös mozizásra a parkba. Tényleg annyira szuper lenne ha a 3 legjobb barátom el tudna jönni. Szóval akkor eljöttök? - mosolygott lelkesen.

-  Nem is tudom. - motyogott Marcus. America meg sem szólalt, csak engem nézett.

- Miért ne?! Végül is semmi programom. Én elmegyek veled Tay.

-  Imádlak Bonnie. 8kor a bejáratnál várlak– villantotta ki fogai majd magunkra hagyott.

***

Egy fekete plédet szorongatva siettem a megbeszélt helyre. Már kezdett lehűlni az idő, gondoltam nem baj ha hozok valamit, hogy ne fázzunk fel ha már a földön kell ülnünk. Ahhoz képest a napokban milyen jó idő volt, délután már hamar besötétítették az eget a felhők. Csak nehogy eleredjen az eső. Megláttam Taylor egy nagy tál popcorn-al a kezében. Előtte állt egy csapat srác, tipikus hangos röhögés. Az egyik rám szegezte tekintetét, úgy beszélt a többihez. Kezdtem eléggé kínosan érezni magam, hisz felé haladok és ő még mindig engem néz. Ahogy jobban megfigyletem, egyre jobban emlékeztetett valakire. Csak tudnám kire. Oké, csinálnom kell valamit. Elővettem a telefonom és beszélgetést imitáltam. Addig játszottam csak még be nem mentek és el nem tűntek a látókörömből. Eltettem a telefont s láttam Taylor elindul felém.

- Már azt hittem nem fogsz eljönni. – szó szerint már vicsorgott, annyira örült nekem.

- Tudod, nem szokásom félrevezetni másokat. Mondtam, hogy eljövök és itt vagyok. – nyugtáztam egy mosollyal és belemarkoltam a tálba a popcorn-ért és a számba tömtem. Ki nem állhatom amikor ilyen. Nem arról van szó hogy nem kedvelem,csak néha, mint Sasha, ő is túllő a célon. Idegesítő, viszont jó barát.

Bementünk és egy egész jó helyen telepedtünk le. Nem is közel a nagy vászonhoz, de nem is messze. Még el se kezdődött a film, de már félig volt a tálka és már iszonyú szomjas voltam. Persze ilyenkor ki jön néhány árus is, ami pont kapóra jött. A legközelebbi bódéhoz mentem és kértem egy szénsavmentes vizet. Vártam a visszajárót, amikor egy kellemetlen érzés söpört át rajtam. Szemem sarkából láttam a közeli bódénál áll az a bizonyos alak. Felém fordul és elindul. Leszarom a pénzt, egy magas alak épp felém tart. Gondoltam és sietősre vettem a dolgot. Elindultam már épphogy megkönnyebbültem, mikor meghallottam lépteit. Ó istenkém, csak add, hogy ne egy pedofil legyen. – könyörgök az utolsó pillanatban majd egy kéz nehézkedik a vállamra.

- Bonnie, te menekülsz előlem? – kérdezi egy ismerős hang. Fenébe is, én tudom ki ő.

-  JJ! Uh, te mit keresel itt? – próbálom leplezni a zaklatottságom és meglepettségem.

- Mozizni jöttünk pár haverral. De ezt én is kérdezhetném tőled. Máskülönben meg nem válaszoltál a kérdésemre. – mosolyog kissé izgatottan.

- Nem menekülök előled. – motyogtam.

-  Hát, nem úgy tűnt. – megvakarja tarkóját. Hú csak nem zavarban van?!

- Nincs kedved csatlakozni hozzánk?- böki ki.

-  Taylorral jöttem. Bocsi.

-  Ó, a múltkor még azt mondtad, nincs barátod. Ahhoz képest elég gyorsan felszedtek. – förmed rám. Ez most komolyan úgy beszél rólam mint egy utcalányról?!

-  Én róla  – mutatok a felénk integető Taylor felé – beszélek.

- Bonnie. Sajnálom én csak… azt hiszem a sör beszélt belőlem. Sajnálom, nem akartalak megbántani. – nyújtja kezét.

- Nem számít. - toltam el kezét. - Örülök, hogy találkoztunk.

- Várj. Hadd engeszteljelek ki.

- Semmi szükséged rá. És ha nem haragszol, várnak.

- Hozd a barátnődet is. Van kaja, pia minden ami szem - szájnak ingere. Gyerünk Bonn – rázott meg.

- Megbeszélem Tay-el és majd szólok. – húzódtam el, szemébe néztem és láttam, hogy az felcsillan.

- Szuper. Akkor várunk. – mosolygott és visszaindult a bódéhoz.

Ahogy odaértem Taylor egyből a kérdéseivel bombázott. Kit mit hol mikor miért stb. Mire minden kérdésére válaszoltam lement a nap is. Válasza JJ kérésére persze egy igen volt, hatalmas sikítás kíséretében. Összeszedtük a cuccunkat és elindultunk megkeresni JJ-t és csapatát. A film közbe elkezdődött és már 9 fele járhatott az idő, a tök sötétben botorkáltunk a fekvő emberek között. Nem bírták ki, hogy ne szóljanak be, de nem foglalkoztatott. Igazából nem kellett sokáig keresni őket, a zaj amit csaptak egyből magukra vonta az összes figyelmet.

JJ felfigyelt ránk és felállt, hogy segítsen nekünk. Elvette a plédet és ledobta a földre. Mindvégig csak őt figyeltem, amíg nem mutatta, hogy üljek le. Akkor vettem észre még egy ismerős alakot.

3. fejezet

Hai!

Meghoztam a következő részt. 
Ha nem lenne nagy kérés, legyetek kicsit aktívabbak csak, hogy tudjam, van kinek írjak és hamarabb hozom a folytatást :)

- Miss Hanks! – csapott a tanári asztalra Mr Tonkin. – Meg tudná ismételni azt amit az imént mondtam?

-  Sajnálom, nem. – válaszoltam majd folytattam a firkálgatást a füzetemben.

- Reménykedtem benne, hogy végre megjavul hisz minden jel erre mutatott. De úgy tűnik én még hiszek a mesékben. –temette arcát a kezeibe majd megdörzsölte a szemeit. – Szeretnék beszélni a szüleivel.

- Ezt most úgy mondja, mintha egy óriási bűnt követtem volna el. – raktam le a tollat majd összefontam magam előtt a karom sértődötten.

- Tudja kisasszony, az, hogy késett, rágózik és nem ide figyel órán, na az elég ok rá, hogy lerontsam a jegyét. – sétált felém a padok között. – Plusz holnapra egy 10 oldalas esszét kérek a mai óra anyagából. Ha reggelre nem lesz ott az asztalomon a házi dolgozata, kénytelen leszek 2 jeggyel is lerontani az év végi jegyét. Világos voltam?

Csak bólintottam egyet. Szerencsére megszólalt a csengő is épp időben. Felkaptam a táskám a földről, vállamra kaptam és utat törtem magamnak, kirohantam a teremből. Egész végig csak egy jó erős kávé járt az eszemben és a szekrényem ahol ezt megtalálom. Pár sarok után oda is értem ahol a kóddal szerencsétlenkedtem. Végre sikerült kinyitni a szekrényt megláttam a reggel vett costa kávémat. Mielőtt kivettem volna azt, a könyveken heverő VOGUE újságot tettem a táskámba majd a biokémia füzetem és legvégül a kávét vettem ki. Lassan számhoz emeltem a poharat, megszokásból óvatos voltam, csak forrón szeretem a kávét. Ez már egészen kihűlt, így nagyokat kortyolva fogyasztottam el. Kivettem a telefonom a zsebemből, rápillantottam a kijelzőjére. Volt még 10 percem a következő óráig így hát úgy döntöttem már most beülök, nem akarok utolsó lenni megint.

***

- Szóval az új munkatársa – ismételtem meg Anyát.

- Ismered apádat. -  rázta meg fejét mosogatás közben és átadta a tányért.

- De még mennyire, és tudom, hogy mit tervel. –tettem helyére a tiszta tányért.

- Ki tervel micsodát? – lépett be a konyhába Apa, szivarral a kezében és beszéd közben fújta ki a füstöt.

- Dominic, már megbeszéltük, hogy bent nem szivarozol.

- Anne, ne szólj bele. – vetett anyára egy szigorú pillantást majd megint rám nézett.

- Szóval Bonn, remélem a hétvégére nincs programod. Az új munkatársam meghívott minket egy családi összejövetelre… - emeltem szájához a szivart.

- Bocs apa, de passzolok. – nyomtam kezébe a rongyot majd magukra hagytam őket.

Néha eléggé kiborító tud lenni, ahogy látom apám engem is báb ként akar kezelni, mint anyát. Pofa kell ahhoz, hogy úgy beszéljen a saját feleségével mint egy kutyával és még a lányait is semmibe nézze. Anya úgy tesz, mintha minden rendben lenne, de sokszor hallottuk már sírni őt esténkén, mikor apa azt adta be nekünk, hogy az üzlettársaival bulizgat, és közben megcsalta anyát Engem meg csak azért szeret, ha lehet ezt mondani, mert szerinte tökéletes vagyok. Persze ez cseppet sem igaz. Ő csak dicsekedni szeret velem, mintha a trófeája lennék. Ami igazából fontos neki, a pénz és, hogy jó híre legyen. 

Gondolatmenetemből a telefonom rezgése zökkentett ki. Üzenet apától.

’ Gyere le, még beszélni akarok veled, MOST’

Természetesen azt tettem amit szeretett volna. Lecammogtam a lépcsőn, be az dolgozószobájába és levágtam magam a kanapéra. Kényelembe helyeztem magam és türelmesen vártam. Nem is kellett sokat várjak, máris nekikezdett a szövegének. Kénytelen voltam helyeselni, miközben magyarázta milyen nehéz is neki, mennyit dolgozik. Negyed órás önsajnáltatás után rá is tért a témára. Megemlítette megint a  kis party-t, vagy minek is nevezzem. Csendben ültem és hallgattam egészen addig amíg tényleg ki nem mondta mit is akar.

- Lesz veled egykorú is, emiatt ne aggódj. Biztosan jól fogod érezni maga, pláne, hogy Bob fia is szeretne megismerni téged. Tudod, Peterson-ék azok közé tartoznak akik megválogatják a barátjukat, szeretném ha nem hagynál szégyenben. Rendben?  Ja és persze elég pénzesek is, szóval örülnék neki ha egy olyan barátod lenne aki képes eltartani téged, aki téged nem a pénzemért akar. Tehát akkor Bonn, mit szólsz?

- Úgy érzem ezt te önmagadért teszed. Nem akarok menni, még mindig.

- Nem mondhatsz nemet. Anyátok, Stephanie, és Te is jössz! Ügy lezárva.

- Hát akkor valószínű, hogy egyedül mész.

- Bonnie Hanks! Hogy beszélsz velem? Ajánlom neked, hogy sürgősen változtass ezen mert én nem a haverod vagyok, hanem az Apád. Máskülönben nem hinném, hogy neked szombaton dolgod lenne. 

Lehajtottam a fejem, megint Ő nyert. Mindig bedobja ’az Apád vagyok’ kártyát és kiüt vele. Mikor felpillantottam rá, csak egy hatalmas, undorító vigyort vettem észre ami végigterült az arcán. Közelebb jött, majd leült közvetlen mellém. Megsimogatta a fejem és puszit nyomott a fejemre egy ’jó kislány’ kíséretében. Kezét a combomra rakta és simogatni kezdte, eközben le nem vette szemét az arcomról. Kifejezetten furcsa volt. Letéptem kezét a lábamról majd az elindultam az ajtó felé. Ott csak egy megvető pillantást vetettem rá majd becsuktam magam mögött az ajtót.

2. Fejezet

- Várj. - álltam meg mellette lihegve, kezemmel a térdemen támaszkodva kapkodtam a levegőt.

-  Ja igen, ne haragudj. Van nálad toll, vagy hozzak? De lehet hogy van nálam. –hevesen kutatni kezdett a zsebében.

- Ne haragudj, miről beszélsz? –ráncoltam homlokom

-  Nem aláírást szeretnél?

- Öhm… ez elég kínos… de nem. Csak annyit akartam, hogyha mész be, légy szíves szólj majd Gemmá-nák. Szeretnék majd vele beszélni. –fontam össze karomat magam előtt.

- Rendben, szólok neki- mosolyodott el, majd elment.

’ Ez valóban elég kínosra sikeredett’ jegyeztem meg magamban majd a finomsággal visszasétáltam a helyemhez. Leültem, előkaptam a telefonom és unalmamban babrálni kezdtem. Felnéztem pár közösségi oldalra de minden halott volt, így úgy döntöttem küldök egy sms-t Stephanie-nek, a  húgomnak.

 ’ Kár, hogy nem jöhettél. Iszonyat uncsi az egész. B.x’

’ Vacsinál megint téma voltál. Apa említett valami fiút is… S.’

’ Remek… sietek majd haza, de ugye ma nem volt semmi? B.xxx’

’Semmi…. S.’

Ezt is hamar megbántam. Visszacsúszattam a telefonom a zsebembe majd elővettem a táskámból az mp4-em. Jobb dolgom úgy sincs, hát akkor hallgatok egy kis zenét.

Ed Sheeran Give Me Love-ját indítottam el. Imádom a zenéjét, mondjuk bolond aki nem. Behunytam a szeme, hadd ’ ringasson ’ a zene, talán dudorásztam is, nem tudom. Amint véget ért a szám, jött a következő, ami szintén Sheeran-től volt. Ahogy megláttam, Gemmát kikaptam a fülest a fülemből és felegyenesedtem eddigi görnyedt tartásomból.

-  George szólt, hogy beszélni szeretnél velem. –állt meg előttem összekulcsolt karral.

- Valóban szeretnék. Ugyebár nekem csak az elején volt nyüzsgős a dolgom, most nem jön ide senki. Ha nem lenne nagy probléma, hazamehetnék?

- Sajnálom, de minimum 10-ig maradnia kell mindenkinek. Ha itt nincs dolgod, nyugodtan hátrajöhetsz a többiekhez. Persze ha csak szeretnél.

- Összepakolom a cuccaim és megyek. – álltam fel.

- Jobbra a folyosó végén a 4. szobába gyere. – mutatott hátra az ajtóra ahonnan kijött.

***

Ha jól számoltam ez a 4. szoba. Fülemet az ajtóra tapasztottam, hátha meghallok egy ismerős hangot. Gitárszót hallottam majd óriási nevetést. Hát akkor csak jó helyen járok. Kopogtam, majd a kezem a kilincsre tettem és benyitottam. 7 szempár azonnal engem fürkészett. A szoba nem volt kicsi, csak zsúfolt, 2 nagy kanapét helyeztek el egymással szemben, egy óriási szinte tükör fal volt a bejárati ajtóval szemben, előtte pedig egy asztal tele kozmetikai dolgokkal.

Gem felállt és beinvitált. Cuccaimat leraktam az ajtó mellett, de a fényképezőt a kezemben szorongattam. Odasétáltam a jobb oldali kanapéhoz, amit Ella és 2 srác foglalt el. A sötétebb hajú arrébb csusszant majd megpaskolta a helyet, hogy üljek oda.

-  JJ. – nyújtotta kezét, halványan mosolygott

- B... – kezdtem bele de közbevágott

-  Bonnie, tudom.

-  Csúcs. – ráztam vele kezet.

Lábaimat keresztbe tettem és figyeltem ahogy kibeszélik a fellépést. Szórakoztató társaság, az egyszer biztos. Cukkolták hol egymás hol Ellát és George-t. Néhol belőlem is kitört a nevetés, de nem tűnt fel neki szerencsére. Mindenki jól szórakozott mikor kopogtak az ajtón. Egy biztonsági őr lépett be mire Ella és James felálltak és elmentek vele, Gemma is elkísérte őket nem is tudom hova. Becsukódott az ajtó majd kínos csend lett.

- Nos, Bonnie. Nem mesélnél egy kicsit magadról? Mi már eleget beszéltünk…- mondta Jaymi.

- Mit szeretnél tudni? – tördeltem ujjaimat, kicsit izgultam.

-  Van barátod? – vágta rá egyből.

- Nem, jelenleg nincs.

-  Na akkor szabad az út. – lökte oldalba George-t mire mind a hárman nevetni kezdtek

- Fogd már be. – pirult el.

Egy időben mikor Gemma visszajött visítani kezdett a telefonom, jelezte, hogy sms-t kaptam.

Apa:

’ Ne haragudj kicsim, nem tudok majd érted menni.’

’ Nem probléma, majd megyek taxival. B.’

Mielőtt elraktam volna a telefonom, lecsekkoltam az időt. Közeledett a 10 óra ami a szabadulásomat jelentette. Nem mintha bezárva érezném magam, csak tudom, hogy otthon most nagyobb szükség lenne rám. Felnéztem a telefonról Gemmára, mire ő bólintott. Felpattantam majd az ajtónál felkaptam a cuccom, elköszöntem és siettem is ki. Levettem a fogasról a kabátom, belebújtam. Kitotyogtam a cuccommal az utcára, már elég sötét volt, csak az lámpák világítottak meg a kocsik fényszórói. Ahogy megcsapott a szél kirázott a hideg, jobban magamhoz szorítottam a kabátom. Hívtam taxit ami perceken belül meg is érkezett.

***

- Megjöttem. - kiabáltam be majd kiesett minden a kezemből így nagy hangzavart okozva az előszobában. Nem érkezett válasz csak egy ismerős hang, valaki rohant lefelé a lépcsőn. Ahogy sejtettem, Steph volt. Felvette a földön heverő dolgokat és felvitte. Levettem a kabátom, felakasztottam. Benéztem a nappaliba, sötétség volt, a konyhába úgyszintén. Szóval akkor megint ketten maradtunk.  Kettesével szedtem a fokokat a lépcsőn,  a szobámba siettem. Steph az ágyamon ült, várt engem.

-  Na mesélj mi volt itthon. – ültem le az ágy szélére.

- Inkább te mesélj – mutogatta a kezével

- Unalmas volt. –rántottam vállat. –  Mindenki kedves volt meg közvetlen.

-  Persze, veled mindenki az – forgatta a szemeit, közbe mutogatta a kezével.

-  Fogd be. - válaszoltam, mi ismét egy rossz pont volt. – Bocsánat.

-  Már megszoktam. - mutatta ismét kezeivel.

- Letusolok addig írd le mi volt. Részletesen – felkaptam az ágyam végén lévő alvós pólóm a fiókomból egy bugyit vettem ki majd betrappoltam a fürdőszobába.

Mikor végeztem Steph még mindig ott ült, a tab-bal a kezében amit felém nyújtott. Kissé vizes hajam felkötöttem majd elvettem tőle.

 „Leültünk vacsorázni és apa bejelentette, hogy el kell menjenek anyával egy vacsorára ahol a többi munkatársa is ott lesz. Minket is vitt volna, vagyis csak téged mert ugye engem szégyell, csak nem voltál itthon. Meg azt mondta az egyik ismerősének a fiával össze akar hozni… én legalábbis ezt vettem ki a szavaiból. „

-  Igazán befejezhetnéd ezt a hülyeséget, hogy apa nem szeret téged. – vágtam fejéhez.

- De nem ez a lényeg – mutogatta.

-  Örülök neki, hogy a hátam mögött szervezkedik… -  vissza adtam neki a tab-ot majd bebújtam az ágyba mellé.

- Szeretnél itt aludni? – fordultam felé mire bólogatott. – Helyes.

1. Fejezet

Helloka:)

Rettentő hálás lennék, hogyha az olvasók feliratkoznának:)
  Kommenteket is elfogadok sőt, örülök nekik!
Tudom, hogy van hova fejlődöm, szóval várom a véleményeiteket!
Azt pedig, hogy milyen időközönként hozok új részt, nem tudom. Majd igyekszem haladni vele.
big hug mindenkinek xxx

- Neki nem kéne bent lennie? –  hallatszott egy mély hang. Nyilván rám célzott…

-  Nem, pont hogy róla beszéltem. – megköszörülte torkát majd kissé hangosan felém kiáltott Gemma, a szervező. - Bonnie, idejönnél, kérlek?

Mindeddig háttal voltam nekik, azt hittem csak ketten vannak. De meglepetésemre Gemma mellett még 5 srác állt és egy csaj. Megigazítottam a sapkát a fejemen majd feléjük vettem az irányt. Mind az öten kidülledt szemmel néztek végig rajtam, csak a szőkés barna hajú lány mosolygott kedvesen.

-  Tehát Bonnie, ők lesznek a fellépők, az idei X-Faktorosok. Nyilván ismered őket. – hadarta el mondandóját Gemma.

-  Hát… nem igazán. – motyogtam, elég nagy szégyen lehet, hogy gőzöm sincs róla, hogy kik ők.

-  Akkor… Ella Henderson – mutatott a lányra. –  Union J – ekkor 4 srác felé mutatott. – és nem utolsó sorban James Arthur, a nyertes.

- Amint említettem már, ez egy jótékonysági rendezvény.  Nagyon sokan eljöttek, már csak miattatok is szóval remélem minden rendben lesz. – csapta össze tenyerét egy széles mosoly kíséretében.

Ekkor hirtelen hangos tapsvihar hallatszott bentről. Ez azt jelentette, idő van. Gemma óriási léptekkel szinte már rohant vissza a többiek pedig loholtak utána. Én is sietősre vettem a tempómat, felkaptam a fényképezőmet az asztalról nyakamba akasztottam majd bementem a teremben. Átvágtam a csinibaba csoportokon és megcéloztam a színpadot. Épp, hogy odaértem, már jött Gemma hogy felkonferálja az első fellépőt, Jamest. Őt követte Ella, majd a banda. Meglepően jók voltak, mondhatni lenyűgöztek. Azt nem csodálom, hogy James nyert, mert hihetetlen ahogy énekel, de akkor Elláról ne is beszéljünk.

Miután végeztek, visszacsoszogtam a számomra kijelölt helyre. Megnéztem a képeket és hát eléggé meg voltam elégedve az eredménnyel. Egy jó ideig nem jött senki így úgy gondoltam nem lesz nagy gond ha egy fél percre elmegyek az automatához. Szerencsémre volt skittles.

Bedobáltam az aprót, megnyomtam az ötös gombot mire a piros csomagolású édesség megmozdult. Már majdnem leesett, mikor egyszer csak megállt. Rácsaptam az oldalára, hátha megindul ismét, de semmi. Próbálkoztam még, hogy erősebben meglököm, mindhiába. Fejemet nekidöntöttem az üvegnek mikor valaki kezét éreztem a vállamon.

- Gondolom ismerd azt a mondást, hogy többet ésszel mint erővel…- kuncogott édesen.

Lassan lecsúszott keze a vállamról, végig a karomon. Hátranéztem a vállam felett és meglepetésemre a barna, göndör hajú srác állt ott. Azt hiszem George-nak hívják, ha minden igaz...

-  Esetleg segíthetek? – összeráncolt homlokkal meredt rám. Nem bírtam megállni hogy ne nézzek egyenesen a szemébe. Gyönyörű szemei vannak.

- Tessék? – ráztam meg a fejem.

- Azt kérdeztem, hogy segíthetek-e.  Nem lehetett nem észre venni, hogy püfölöd itt ezt a vasdobozt.

Elálltam útjából. Előkapta farzsebéből a pénztárcáját, bedobta a megadott összeget, megnyomta az 5-ös gombot és ekkor éreztem, hogy agyvérzést kapok. Lehajolt és kivette mindkét zacskót. Szóval ennyi lett volna…

- Tessék. – nyújtotta át mindkettőt.

-  Ez az enyém, az pedig a tiéd. – kikaptam kezéből az egyiket.

- Ne csináld már… neked adom. Ajándék. – mosolygott és fáradhatatlanul tartotta a kezét.

-  Köszönöm. – tenyeremet az övébe helyeztem, tekintete mélyen az szemembe fúródott. Pár másodpercig tartott mindez, nem tovább. Éreztem hogy fokozatoson vörösödik a fejem, így kihúztam kezét az enyémből az édességgel együtt.

-  Oké, nekem most vissza kell menjek. Majd beszélünk. – közelebb jött és óvatosan megölelt majd csak úgy otthagyott. 

-  Várj. - kiabáltam utána majd futni kezdtem felé.