4. fejezet

Meghoztam a részt. A kommentekre még mindig számítok.

ily all. xxx

Reggel csattogó léptekre keltem. Steph megint mezítláb járkált a folyósón amit persze parketta borított, nem szőnyeg. Így kellemetlen hangot adott ki ami számomra irritáló is. Fel le járkált és úgy 10 perc után már tényleg fel idesegített vele. Fejemre húztam a takarót és próbáltam kizárni a külvilágot és még egy picit aludni. Pár percig csend volt és élveztem még az utolsó perceket mielőtt még készülődnöm kéne de persze ez nem jött össze. Steph szinte feltépte az ajtómat ami erősen a falnak csapódott. Lerángatta rólam a takarót de én visszahúztam. Egy ideig még kötélhúzósat játszottunk majd feladtam.

- Mit akarsz? - emeletem fel a hangom.

Kikerekedett szemekkel meredt rám majd vállat vont és kiment. Az imént történteket nem tudtam hova tenni. Rápillantottam az órára, ami 6:30-at mutatott. Itt az idő, hogy elkezdjek készülődni vagy elkések. A földön heverő tegnapi ruháimat csak az ágyam alá rúgtam egy laza mozdulattal. A szekrényemhez léptem, kivettem egy fehér  blúzt és egy korall színű farmert és a fehérneműt. Bevonultam a fürdőbe és ledobtam a cuccom a szennyes tartó  tetejére. Gyorsan letusoltam és megmostam a hajam. Mikor végeztem felöltöztem, hajat szárítottam és nekikezdtem a sminkelésnek. Próbáltam naturális maradni, nem túlzásba vinni az alapozót, egy kis szájfény, szempillaspirál és kész is voltam. Végigmértem magam a tükörben, és arra jutottam, borzalmasan festek így. Akárhogy is próbálkozok, nem tetszem eléggé még magamnak sem. A telefonom csörgését hallottam meg a szobámból. Futólépésben rohantam érte, hogy felvegyem.

-  Bonnie. Te vagy az? Kérlek szólalj meg. – suttogott egy ismerős hang.

- Uhm, én vagyok. Miért?

-  Hála Istennek. Az hittem, megint apud veszi fel. – csak egy ember tud, az ilyen dolgokról…

- America miről beszélsz… - kérdeztem legjobb barátnőmet.

-  Nem lényeges, tényleg. Csak azt akartam kérdezni, hogy ma érted menjek-e vagy megint visznek.

- Gyere! – gondolkodás nélkül vágtam rá.

- Rendben. 10 per és ott vagyok–mondta majd le is rakta.

Felkaptam a táskám és becsuktam magam után a szobám ajtaját. Lesiettem a lépcsőn, de ügyesen megcsúsztam és 3-4 lépcsőfokot seggel tettem meg lefelé, aztán felpattantam és céltudatosan a konyha felé vettem az irányt. A szokásos reggeli az asztalon várt becsomagolva. Megragadtam és bedobtam a táskámban. A hűtőből kivettem egy mentes ásványvizet és már hallottam, hogy Mare dudál 2 rövidet.

***

- Hé, királynő. – kiáltott utánam Marcus. Ő volt az egyetlen fiú barátom, aki nem úgy nézett rám, mint egy elkényeztetett picsára.

-  Marcus, neked még mindig csak Bonnie – ráztam meg a fejem mikor utolért és átkarolt.

- Megyünk együtt kajálni? – szorított magához.

-  Menjünk, csak ne akarj magadhoz láncolni te idióta. – löktem el, mire nevetni kezdett.

- Csak nem gyúrni kezdtél Bonn? – fogdosta a karomat.

- Na végre valaki észreveszi…- ugrattam és direkt befeszítettem.

- Csak halálra ne verj valakit. Mert én ugyan nem foglak meglátogatni a börtönben.

-  Miért megy Bonni börtönbe?- csapódott mellénk Sasha. Hosszú, szőke haját csavargatta és nagyban rágta a rágóját.

- Csak a szokásos Marcus féle hülyeség. – mondtam.

- America és Tomas megint kettesben turbékolnak? – kérdezte kissé féltékenyen Sasha.

-  Tom a héten nem jön suliba. – vágott közbe Marcus.

- Ebbe America bele fog rokkanni. 1 hét enyelgés nélkül, ójaj. – megláttam Mare-t ahogy felénk jön mosollyal az arcán így rögtön Sasha arcára kaptam a kezem, hogy elhallgatassam.

-  Oké,értettük, állj le. – néztem rá komolyan mivel szokása túlzásba esni.

A megszokott helyre ültünk le, mindenki a saját helyére. Elővettem a kis szendvicsem és beleharaptam. Agyalni kezdtem. Mindenki azt gondolja, a suli legnépszerűbb csaja vagyok… ami egy részről igaz is, rólam beszélnek a legtöbbet, bár fogalmam sincs miért. Szeretnek összeboronálni idegen srácokkal. De America, Sasha és Marcus mások. Ők voltak azok akiben megbíztam, ez nem kétséges. Ha ők nincsenek, valószínű már az idegosztályon lennék vagy az elmebetegek között.

-  Délutánra van valami programotok?- Taylor foglalt helyett az asztalnál.

- Nincs. – rántott vállat America, mielőtt végignézett volna rajtunk.

- Muszáj eljönnötök akkor a közös mozizásra a parkba. Tényleg annyira szuper lenne ha a 3 legjobb barátom el tudna jönni. Szóval akkor eljöttök? - mosolygott lelkesen.

-  Nem is tudom. - motyogott Marcus. America meg sem szólalt, csak engem nézett.

- Miért ne?! Végül is semmi programom. Én elmegyek veled Tay.

-  Imádlak Bonnie. 8kor a bejáratnál várlak– villantotta ki fogai majd magunkra hagyott.

***

Egy fekete plédet szorongatva siettem a megbeszélt helyre. Már kezdett lehűlni az idő, gondoltam nem baj ha hozok valamit, hogy ne fázzunk fel ha már a földön kell ülnünk. Ahhoz képest a napokban milyen jó idő volt, délután már hamar besötétítették az eget a felhők. Csak nehogy eleredjen az eső. Megláttam Taylor egy nagy tál popcorn-al a kezében. Előtte állt egy csapat srác, tipikus hangos röhögés. Az egyik rám szegezte tekintetét, úgy beszélt a többihez. Kezdtem eléggé kínosan érezni magam, hisz felé haladok és ő még mindig engem néz. Ahogy jobban megfigyletem, egyre jobban emlékeztetett valakire. Csak tudnám kire. Oké, csinálnom kell valamit. Elővettem a telefonom és beszélgetést imitáltam. Addig játszottam csak még be nem mentek és el nem tűntek a látókörömből. Eltettem a telefont s láttam Taylor elindul felém.

- Már azt hittem nem fogsz eljönni. – szó szerint már vicsorgott, annyira örült nekem.

- Tudod, nem szokásom félrevezetni másokat. Mondtam, hogy eljövök és itt vagyok. – nyugtáztam egy mosollyal és belemarkoltam a tálba a popcorn-ért és a számba tömtem. Ki nem állhatom amikor ilyen. Nem arról van szó hogy nem kedvelem,csak néha, mint Sasha, ő is túllő a célon. Idegesítő, viszont jó barát.

Bementünk és egy egész jó helyen telepedtünk le. Nem is közel a nagy vászonhoz, de nem is messze. Még el se kezdődött a film, de már félig volt a tálka és már iszonyú szomjas voltam. Persze ilyenkor ki jön néhány árus is, ami pont kapóra jött. A legközelebbi bódéhoz mentem és kértem egy szénsavmentes vizet. Vártam a visszajárót, amikor egy kellemetlen érzés söpört át rajtam. Szemem sarkából láttam a közeli bódénál áll az a bizonyos alak. Felém fordul és elindul. Leszarom a pénzt, egy magas alak épp felém tart. Gondoltam és sietősre vettem a dolgot. Elindultam már épphogy megkönnyebbültem, mikor meghallottam lépteit. Ó istenkém, csak add, hogy ne egy pedofil legyen. – könyörgök az utolsó pillanatban majd egy kéz nehézkedik a vállamra.

- Bonnie, te menekülsz előlem? – kérdezi egy ismerős hang. Fenébe is, én tudom ki ő.

-  JJ! Uh, te mit keresel itt? – próbálom leplezni a zaklatottságom és meglepettségem.

- Mozizni jöttünk pár haverral. De ezt én is kérdezhetném tőled. Máskülönben meg nem válaszoltál a kérdésemre. – mosolyog kissé izgatottan.

- Nem menekülök előled. – motyogtam.

-  Hát, nem úgy tűnt. – megvakarja tarkóját. Hú csak nem zavarban van?!

- Nincs kedved csatlakozni hozzánk?- böki ki.

-  Taylorral jöttem. Bocsi.

-  Ó, a múltkor még azt mondtad, nincs barátod. Ahhoz képest elég gyorsan felszedtek. – förmed rám. Ez most komolyan úgy beszél rólam mint egy utcalányról?!

-  Én róla  – mutatok a felénk integető Taylor felé – beszélek.

- Bonnie. Sajnálom én csak… azt hiszem a sör beszélt belőlem. Sajnálom, nem akartalak megbántani. – nyújtja kezét.

- Nem számít. - toltam el kezét. - Örülök, hogy találkoztunk.

- Várj. Hadd engeszteljelek ki.

- Semmi szükséged rá. És ha nem haragszol, várnak.

- Hozd a barátnődet is. Van kaja, pia minden ami szem - szájnak ingere. Gyerünk Bonn – rázott meg.

- Megbeszélem Tay-el és majd szólok. – húzódtam el, szemébe néztem és láttam, hogy az felcsillan.

- Szuper. Akkor várunk. – mosolygott és visszaindult a bódéhoz.

Ahogy odaértem Taylor egyből a kérdéseivel bombázott. Kit mit hol mikor miért stb. Mire minden kérdésére válaszoltam lement a nap is. Válasza JJ kérésére persze egy igen volt, hatalmas sikítás kíséretében. Összeszedtük a cuccunkat és elindultunk megkeresni JJ-t és csapatát. A film közbe elkezdődött és már 9 fele járhatott az idő, a tök sötétben botorkáltunk a fekvő emberek között. Nem bírták ki, hogy ne szóljanak be, de nem foglalkoztatott. Igazából nem kellett sokáig keresni őket, a zaj amit csaptak egyből magukra vonta az összes figyelmet.

JJ felfigyelt ránk és felállt, hogy segítsen nekünk. Elvette a plédet és ledobta a földre. Mindvégig csak őt figyeltem, amíg nem mutatta, hogy üljek le. Akkor vettem észre még egy ismerős alakot.