2. Fejezet

- Várj. - álltam meg mellette lihegve, kezemmel a térdemen támaszkodva kapkodtam a levegőt.

-  Ja igen, ne haragudj. Van nálad toll, vagy hozzak? De lehet hogy van nálam. –hevesen kutatni kezdett a zsebében.

- Ne haragudj, miről beszélsz? –ráncoltam homlokom

-  Nem aláírást szeretnél?

- Öhm… ez elég kínos… de nem. Csak annyit akartam, hogyha mész be, légy szíves szólj majd Gemmá-nák. Szeretnék majd vele beszélni. –fontam össze karomat magam előtt.

- Rendben, szólok neki- mosolyodott el, majd elment.

’ Ez valóban elég kínosra sikeredett’ jegyeztem meg magamban majd a finomsággal visszasétáltam a helyemhez. Leültem, előkaptam a telefonom és unalmamban babrálni kezdtem. Felnéztem pár közösségi oldalra de minden halott volt, így úgy döntöttem küldök egy sms-t Stephanie-nek, a  húgomnak.

 ’ Kár, hogy nem jöhettél. Iszonyat uncsi az egész. B.x’

’ Vacsinál megint téma voltál. Apa említett valami fiút is… S.’

’ Remek… sietek majd haza, de ugye ma nem volt semmi? B.xxx’

’Semmi…. S.’

Ezt is hamar megbántam. Visszacsúszattam a telefonom a zsebembe majd elővettem a táskámból az mp4-em. Jobb dolgom úgy sincs, hát akkor hallgatok egy kis zenét.

Ed Sheeran Give Me Love-ját indítottam el. Imádom a zenéjét, mondjuk bolond aki nem. Behunytam a szeme, hadd ’ ringasson ’ a zene, talán dudorásztam is, nem tudom. Amint véget ért a szám, jött a következő, ami szintén Sheeran-től volt. Ahogy megláttam, Gemmát kikaptam a fülest a fülemből és felegyenesedtem eddigi görnyedt tartásomból.

-  George szólt, hogy beszélni szeretnél velem. –állt meg előttem összekulcsolt karral.

- Valóban szeretnék. Ugyebár nekem csak az elején volt nyüzsgős a dolgom, most nem jön ide senki. Ha nem lenne nagy probléma, hazamehetnék?

- Sajnálom, de minimum 10-ig maradnia kell mindenkinek. Ha itt nincs dolgod, nyugodtan hátrajöhetsz a többiekhez. Persze ha csak szeretnél.

- Összepakolom a cuccaim és megyek. – álltam fel.

- Jobbra a folyosó végén a 4. szobába gyere. – mutatott hátra az ajtóra ahonnan kijött.

***

Ha jól számoltam ez a 4. szoba. Fülemet az ajtóra tapasztottam, hátha meghallok egy ismerős hangot. Gitárszót hallottam majd óriási nevetést. Hát akkor csak jó helyen járok. Kopogtam, majd a kezem a kilincsre tettem és benyitottam. 7 szempár azonnal engem fürkészett. A szoba nem volt kicsi, csak zsúfolt, 2 nagy kanapét helyeztek el egymással szemben, egy óriási szinte tükör fal volt a bejárati ajtóval szemben, előtte pedig egy asztal tele kozmetikai dolgokkal.

Gem felállt és beinvitált. Cuccaimat leraktam az ajtó mellett, de a fényképezőt a kezemben szorongattam. Odasétáltam a jobb oldali kanapéhoz, amit Ella és 2 srác foglalt el. A sötétebb hajú arrébb csusszant majd megpaskolta a helyet, hogy üljek oda.

-  JJ. – nyújtotta kezét, halványan mosolygott

- B... – kezdtem bele de közbevágott

-  Bonnie, tudom.

-  Csúcs. – ráztam vele kezet.

Lábaimat keresztbe tettem és figyeltem ahogy kibeszélik a fellépést. Szórakoztató társaság, az egyszer biztos. Cukkolták hol egymás hol Ellát és George-t. Néhol belőlem is kitört a nevetés, de nem tűnt fel neki szerencsére. Mindenki jól szórakozott mikor kopogtak az ajtón. Egy biztonsági őr lépett be mire Ella és James felálltak és elmentek vele, Gemma is elkísérte őket nem is tudom hova. Becsukódott az ajtó majd kínos csend lett.

- Nos, Bonnie. Nem mesélnél egy kicsit magadról? Mi már eleget beszéltünk…- mondta Jaymi.

- Mit szeretnél tudni? – tördeltem ujjaimat, kicsit izgultam.

-  Van barátod? – vágta rá egyből.

- Nem, jelenleg nincs.

-  Na akkor szabad az út. – lökte oldalba George-t mire mind a hárman nevetni kezdtek

- Fogd már be. – pirult el.

Egy időben mikor Gemma visszajött visítani kezdett a telefonom, jelezte, hogy sms-t kaptam.

Apa:

’ Ne haragudj kicsim, nem tudok majd érted menni.’

’ Nem probléma, majd megyek taxival. B.’

Mielőtt elraktam volna a telefonom, lecsekkoltam az időt. Közeledett a 10 óra ami a szabadulásomat jelentette. Nem mintha bezárva érezném magam, csak tudom, hogy otthon most nagyobb szükség lenne rám. Felnéztem a telefonról Gemmára, mire ő bólintott. Felpattantam majd az ajtónál felkaptam a cuccom, elköszöntem és siettem is ki. Levettem a fogasról a kabátom, belebújtam. Kitotyogtam a cuccommal az utcára, már elég sötét volt, csak az lámpák világítottak meg a kocsik fényszórói. Ahogy megcsapott a szél kirázott a hideg, jobban magamhoz szorítottam a kabátom. Hívtam taxit ami perceken belül meg is érkezett.

***

- Megjöttem. - kiabáltam be majd kiesett minden a kezemből így nagy hangzavart okozva az előszobában. Nem érkezett válasz csak egy ismerős hang, valaki rohant lefelé a lépcsőn. Ahogy sejtettem, Steph volt. Felvette a földön heverő dolgokat és felvitte. Levettem a kabátom, felakasztottam. Benéztem a nappaliba, sötétség volt, a konyhába úgyszintén. Szóval akkor megint ketten maradtunk.  Kettesével szedtem a fokokat a lépcsőn,  a szobámba siettem. Steph az ágyamon ült, várt engem.

-  Na mesélj mi volt itthon. – ültem le az ágy szélére.

- Inkább te mesélj – mutogatta a kezével

- Unalmas volt. –rántottam vállat. –  Mindenki kedves volt meg közvetlen.

-  Persze, veled mindenki az – forgatta a szemeit, közbe mutogatta a kezével.

-  Fogd be. - válaszoltam, mi ismét egy rossz pont volt. – Bocsánat.

-  Már megszoktam. - mutatta ismét kezeivel.

- Letusolok addig írd le mi volt. Részletesen – felkaptam az ágyam végén lévő alvós pólóm a fiókomból egy bugyit vettem ki majd betrappoltam a fürdőszobába.

Mikor végeztem Steph még mindig ott ült, a tab-bal a kezében amit felém nyújtott. Kissé vizes hajam felkötöttem majd elvettem tőle.

 „Leültünk vacsorázni és apa bejelentette, hogy el kell menjenek anyával egy vacsorára ahol a többi munkatársa is ott lesz. Minket is vitt volna, vagyis csak téged mert ugye engem szégyell, csak nem voltál itthon. Meg azt mondta az egyik ismerősének a fiával össze akar hozni… én legalábbis ezt vettem ki a szavaiból. „

-  Igazán befejezhetnéd ezt a hülyeséget, hogy apa nem szeret téged. – vágtam fejéhez.

- De nem ez a lényeg – mutogatta.

-  Örülök neki, hogy a hátam mögött szervezkedik… -  vissza adtam neki a tab-ot majd bebújtam az ágyba mellé.

- Szeretnél itt aludni? – fordultam felé mire bólogatott. – Helyes.

1. Fejezet

Helloka:)

Rettentő hálás lennék, hogyha az olvasók feliratkoznának:)
  Kommenteket is elfogadok sőt, örülök nekik!
Tudom, hogy van hova fejlődöm, szóval várom a véleményeiteket!
Azt pedig, hogy milyen időközönként hozok új részt, nem tudom. Majd igyekszem haladni vele.
big hug mindenkinek xxx

- Neki nem kéne bent lennie? –  hallatszott egy mély hang. Nyilván rám célzott…

-  Nem, pont hogy róla beszéltem. – megköszörülte torkát majd kissé hangosan felém kiáltott Gemma, a szervező. - Bonnie, idejönnél, kérlek?

Mindeddig háttal voltam nekik, azt hittem csak ketten vannak. De meglepetésemre Gemma mellett még 5 srác állt és egy csaj. Megigazítottam a sapkát a fejemen majd feléjük vettem az irányt. Mind az öten kidülledt szemmel néztek végig rajtam, csak a szőkés barna hajú lány mosolygott kedvesen.

-  Tehát Bonnie, ők lesznek a fellépők, az idei X-Faktorosok. Nyilván ismered őket. – hadarta el mondandóját Gemma.

-  Hát… nem igazán. – motyogtam, elég nagy szégyen lehet, hogy gőzöm sincs róla, hogy kik ők.

-  Akkor… Ella Henderson – mutatott a lányra. –  Union J – ekkor 4 srác felé mutatott. – és nem utolsó sorban James Arthur, a nyertes.

- Amint említettem már, ez egy jótékonysági rendezvény.  Nagyon sokan eljöttek, már csak miattatok is szóval remélem minden rendben lesz. – csapta össze tenyerét egy széles mosoly kíséretében.

Ekkor hirtelen hangos tapsvihar hallatszott bentről. Ez azt jelentette, idő van. Gemma óriási léptekkel szinte már rohant vissza a többiek pedig loholtak utána. Én is sietősre vettem a tempómat, felkaptam a fényképezőmet az asztalról nyakamba akasztottam majd bementem a teremben. Átvágtam a csinibaba csoportokon és megcéloztam a színpadot. Épp, hogy odaértem, már jött Gemma hogy felkonferálja az első fellépőt, Jamest. Őt követte Ella, majd a banda. Meglepően jók voltak, mondhatni lenyűgöztek. Azt nem csodálom, hogy James nyert, mert hihetetlen ahogy énekel, de akkor Elláról ne is beszéljünk.

Miután végeztek, visszacsoszogtam a számomra kijelölt helyre. Megnéztem a képeket és hát eléggé meg voltam elégedve az eredménnyel. Egy jó ideig nem jött senki így úgy gondoltam nem lesz nagy gond ha egy fél percre elmegyek az automatához. Szerencsémre volt skittles.

Bedobáltam az aprót, megnyomtam az ötös gombot mire a piros csomagolású édesség megmozdult. Már majdnem leesett, mikor egyszer csak megállt. Rácsaptam az oldalára, hátha megindul ismét, de semmi. Próbálkoztam még, hogy erősebben meglököm, mindhiába. Fejemet nekidöntöttem az üvegnek mikor valaki kezét éreztem a vállamon.

- Gondolom ismerd azt a mondást, hogy többet ésszel mint erővel…- kuncogott édesen.

Lassan lecsúszott keze a vállamról, végig a karomon. Hátranéztem a vállam felett és meglepetésemre a barna, göndör hajú srác állt ott. Azt hiszem George-nak hívják, ha minden igaz...

-  Esetleg segíthetek? – összeráncolt homlokkal meredt rám. Nem bírtam megállni hogy ne nézzek egyenesen a szemébe. Gyönyörű szemei vannak.

- Tessék? – ráztam meg a fejem.

- Azt kérdeztem, hogy segíthetek-e.  Nem lehetett nem észre venni, hogy püfölöd itt ezt a vasdobozt.

Elálltam útjából. Előkapta farzsebéből a pénztárcáját, bedobta a megadott összeget, megnyomta az 5-ös gombot és ekkor éreztem, hogy agyvérzést kapok. Lehajolt és kivette mindkét zacskót. Szóval ennyi lett volna…

- Tessék. – nyújtotta át mindkettőt.

-  Ez az enyém, az pedig a tiéd. – kikaptam kezéből az egyiket.

- Ne csináld már… neked adom. Ajándék. – mosolygott és fáradhatatlanul tartotta a kezét.

-  Köszönöm. – tenyeremet az övébe helyeztem, tekintete mélyen az szemembe fúródott. Pár másodpercig tartott mindez, nem tovább. Éreztem hogy fokozatoson vörösödik a fejem, így kihúztam kezét az enyémből az édességgel együtt.

-  Oké, nekem most vissza kell menjek. Majd beszélünk. – közelebb jött és óvatosan megölelt majd csak úgy otthagyott. 

-  Várj. - kiabáltam utána majd futni kezdtem felé.