3. fejezet

Hai!

Meghoztam a következő részt. 
Ha nem lenne nagy kérés, legyetek kicsit aktívabbak csak, hogy tudjam, van kinek írjak és hamarabb hozom a folytatást :)

- Miss Hanks! – csapott a tanári asztalra Mr Tonkin. – Meg tudná ismételni azt amit az imént mondtam?

-  Sajnálom, nem. – válaszoltam majd folytattam a firkálgatást a füzetemben.

- Reménykedtem benne, hogy végre megjavul hisz minden jel erre mutatott. De úgy tűnik én még hiszek a mesékben. –temette arcát a kezeibe majd megdörzsölte a szemeit. – Szeretnék beszélni a szüleivel.

- Ezt most úgy mondja, mintha egy óriási bűnt követtem volna el. – raktam le a tollat majd összefontam magam előtt a karom sértődötten.

- Tudja kisasszony, az, hogy késett, rágózik és nem ide figyel órán, na az elég ok rá, hogy lerontsam a jegyét. – sétált felém a padok között. – Plusz holnapra egy 10 oldalas esszét kérek a mai óra anyagából. Ha reggelre nem lesz ott az asztalomon a házi dolgozata, kénytelen leszek 2 jeggyel is lerontani az év végi jegyét. Világos voltam?

Csak bólintottam egyet. Szerencsére megszólalt a csengő is épp időben. Felkaptam a táskám a földről, vállamra kaptam és utat törtem magamnak, kirohantam a teremből. Egész végig csak egy jó erős kávé járt az eszemben és a szekrényem ahol ezt megtalálom. Pár sarok után oda is értem ahol a kóddal szerencsétlenkedtem. Végre sikerült kinyitni a szekrényt megláttam a reggel vett costa kávémat. Mielőtt kivettem volna azt, a könyveken heverő VOGUE újságot tettem a táskámba majd a biokémia füzetem és legvégül a kávét vettem ki. Lassan számhoz emeltem a poharat, megszokásból óvatos voltam, csak forrón szeretem a kávét. Ez már egészen kihűlt, így nagyokat kortyolva fogyasztottam el. Kivettem a telefonom a zsebemből, rápillantottam a kijelzőjére. Volt még 10 percem a következő óráig így hát úgy döntöttem már most beülök, nem akarok utolsó lenni megint.

***

- Szóval az új munkatársa – ismételtem meg Anyát.

- Ismered apádat. -  rázta meg fejét mosogatás közben és átadta a tányért.

- De még mennyire, és tudom, hogy mit tervel. –tettem helyére a tiszta tányért.

- Ki tervel micsodát? – lépett be a konyhába Apa, szivarral a kezében és beszéd közben fújta ki a füstöt.

- Dominic, már megbeszéltük, hogy bent nem szivarozol.

- Anne, ne szólj bele. – vetett anyára egy szigorú pillantást majd megint rám nézett.

- Szóval Bonn, remélem a hétvégére nincs programod. Az új munkatársam meghívott minket egy családi összejövetelre… - emeltem szájához a szivart.

- Bocs apa, de passzolok. – nyomtam kezébe a rongyot majd magukra hagytam őket.

Néha eléggé kiborító tud lenni, ahogy látom apám engem is báb ként akar kezelni, mint anyát. Pofa kell ahhoz, hogy úgy beszéljen a saját feleségével mint egy kutyával és még a lányait is semmibe nézze. Anya úgy tesz, mintha minden rendben lenne, de sokszor hallottuk már sírni őt esténkén, mikor apa azt adta be nekünk, hogy az üzlettársaival bulizgat, és közben megcsalta anyát Engem meg csak azért szeret, ha lehet ezt mondani, mert szerinte tökéletes vagyok. Persze ez cseppet sem igaz. Ő csak dicsekedni szeret velem, mintha a trófeája lennék. Ami igazából fontos neki, a pénz és, hogy jó híre legyen. 

Gondolatmenetemből a telefonom rezgése zökkentett ki. Üzenet apától.

’ Gyere le, még beszélni akarok veled, MOST’

Természetesen azt tettem amit szeretett volna. Lecammogtam a lépcsőn, be az dolgozószobájába és levágtam magam a kanapéra. Kényelembe helyeztem magam és türelmesen vártam. Nem is kellett sokat várjak, máris nekikezdett a szövegének. Kénytelen voltam helyeselni, miközben magyarázta milyen nehéz is neki, mennyit dolgozik. Negyed órás önsajnáltatás után rá is tért a témára. Megemlítette megint a  kis party-t, vagy minek is nevezzem. Csendben ültem és hallgattam egészen addig amíg tényleg ki nem mondta mit is akar.

- Lesz veled egykorú is, emiatt ne aggódj. Biztosan jól fogod érezni maga, pláne, hogy Bob fia is szeretne megismerni téged. Tudod, Peterson-ék azok közé tartoznak akik megválogatják a barátjukat, szeretném ha nem hagynál szégyenben. Rendben?  Ja és persze elég pénzesek is, szóval örülnék neki ha egy olyan barátod lenne aki képes eltartani téged, aki téged nem a pénzemért akar. Tehát akkor Bonn, mit szólsz?

- Úgy érzem ezt te önmagadért teszed. Nem akarok menni, még mindig.

- Nem mondhatsz nemet. Anyátok, Stephanie, és Te is jössz! Ügy lezárva.

- Hát akkor valószínű, hogy egyedül mész.

- Bonnie Hanks! Hogy beszélsz velem? Ajánlom neked, hogy sürgősen változtass ezen mert én nem a haverod vagyok, hanem az Apád. Máskülönben nem hinném, hogy neked szombaton dolgod lenne. 

Lehajtottam a fejem, megint Ő nyert. Mindig bedobja ’az Apád vagyok’ kártyát és kiüt vele. Mikor felpillantottam rá, csak egy hatalmas, undorító vigyort vettem észre ami végigterült az arcán. Közelebb jött, majd leült közvetlen mellém. Megsimogatta a fejem és puszit nyomott a fejemre egy ’jó kislány’ kíséretében. Kezét a combomra rakta és simogatni kezdte, eközben le nem vette szemét az arcomról. Kifejezetten furcsa volt. Letéptem kezét a lábamról majd az elindultam az ajtó felé. Ott csak egy megvető pillantást vetettem rá majd becsuktam magam mögött az ajtót.